Tandari Éva: Még én is...

Ezer Utat kellett bejárnom hogy most ne tudjam mégse:merre haladok ...Százszor merültem el a Tudásban hogy felismerjem: mily végtelenül tudatlan vagyok ...Olykor szépnek láttam magam de akkor felragyogtak fölöttem a tündöklő Csillagok ...Néha hatalmasnak hittem magam hogy egy hegytetőn állva megérezzem:tán porszem sem vagyok ...Aztán fülembe susogtak a tavaszi szelek dúdolva régről ismert, kedves-lágy dallamot,és átjárták törékeny semmi kis lényem az Égből alászálló, gyógyító hangzatok A Végtelen szavait hallgattam önfeledten,fölöttem százszorosan szikráztak a csillagok,megerősítve bennem a boldog Felismerést:Utam Istenben vezet mindenkor, így Úttalan s céltalan nem vagyok...Tudásom a Mindenség egy-egy morzsája,melyből Létet formálhatok ...Homlokomra maga Isten csókolt egykor tündöklő, mennyei Csillagot s ha porszem vagyok is, mégis ... még én is az Isten Gyermeke vagyok ...#Tandari Éva: Még én is...